2.Rész:
 Reggel a telefonom órája keltett fel.07:15-öt jelzett.Kiszálltam az ágyból,de egyből vissza is bújtam.Nagyon hideg volt,mintha jégkorszak lenne vagy Isten tudja.Magamra húztam a takarót és dideregtem,de közben éreztem,hogy az álom megint eluralkodik rajtam.Már majdnem lekoppantak a szemeim,amikor valaki kopogott.
-Chanel kelj fel,el fogsz késni az első napodról.-húzta le a takarót anya.Grr..még mindig nagyon hideg van.
-Hú miért van itt ilyen hideg és miért vagy felöltözve,amikor itt meleg van..volt.-szálltam ki újra az ágyból és szaladtam felöltözni.
-Nem tudom,hogy milyen okból kifolyólag,de hullott a hó.-jött utánam anya.Ez még viccnek is rossz volt.
-Mivan.-törtem ki.Vagy tíz percen keresztül nevettem,amikor eszembe jutott,hogy ma tényleg  suli.
-Siess egy kicsit,már csak 20 perced van és elkésel.Ha gondolod beviszlek,de akkor siess.-adta a kezembe a fésűt,mert közben a nadrágomat húztam fel.Elkészültem mindennel és már indultunk is ki az ajtón.A barátnőm pont akkor ért oda a házunkhoz.
-Jó reggelt.-köszönt oda nekünk.
-Neked is.Van kedved kocsival menni?.-kezdtünk el nevetni.
-Háát ez jó ötlenek tűnik.Nem nagyon van itt havazás,de te meghoztad.-kezdett el viccelődni Ele is.Anya beindította a kocsinkat és intett,hogy menjünk már.A suli nincs messze a házunktól,ezért max.5 percet mehettünk és már meg is érkeztünk.Anya még egy utolsót bólintott és elhajtott.Nagyon gyomoridegem volt,ezért folyton Ele kezét szorongattam.Szegény már sokszor felszisszent,amikor erősen megszorítottam,de túlélte.Az iskola kapujánál vettem egy mély levegőt.
-Nyugi,minden rendben lesz,csak figyelj oda a menő fiúkra.-kacsintott rám,de nem nyugodtam meg,hisz mi lesz,ha nem fognak befogadni vagy bármi ilyensmi.
-Jól van,csak menjünk már be.-mondtam neki idegesen és bementünk az iskola udvarába.Sok fiatal beszélgetett,vagy éppen a telefonokat bújták.Gyorsan lépdeltem a csúszós járdán,aminek az lett az eredménye,hogy megcsúsztam és elestem.Szuper érzés volt,mivel mindenki rajtam nevetett.Ele aki eddig valami sexy fiúval beszélgetett odajött hozzám és segített.Pont néztem meg,hogy nem e lett nagyobb bajom,amikor odajött hozzánk az említett személy.
-Heló,Justin Bieber vagyok.-köszönt,majd kezet fogtunk.Nem is néz ki rosszul,sőt nagyon bejövős fiú.
-Chanel Jeffries.-mosolyogtam rá.
-Menjünk mert csengő.-szólt közbe a barátnőm.Belekarolt Justinba,majd belém és már mentünk is.Még párszor megcsúsztam a jégen,de Justin ott volt és megtartott.Elképesztően aranyos ez a fiú és sexy és gyönyörű a mosolya,a fogai,a...
-Chanel mire vársz már? Gyere menjünk.-fogta meg a barátnőm a kezem és húzott be az osztályba.Furcsáltam,hogy Justin nem jött velünk.Bent az osztályban az össze diák szeme rám szegeződött.Érzetem,ahogy elpirulok,mert általában ilyenkor már ez szokott történni.Leültem Ele mellé,aki nagyon izgatott volt.
-Azok a lányok miért néznek rám így?.-néztem az első padban ülő pláza cicákra,akik lenéző tekintettel vizslattak engem.Szuper,ez az első nap.
-Hagyd őket,azért csinálják,mert a barátnőm vagy.-mondta Ele,majd intett a kezével.
-De most mi van,nem értek semmit!?.-vettem ki a telefonom a zsebemből,közben pedig vártam az én drága barátnőm válaszát.
-Mert a legjobb haverom Justin.Minden lány oda van érte és bántja őket,hogy miért velem barátkozik.Azt hiszik van köztünk valami,pedig nincs.-nem mondom,nem kicsit nyugodtam meg.Jó tényleg,nem azért mert nagyon bejön nekem Justin,csak azért nagyon szimpatikus.De ha mondjuk Elevel lenne kapcsolatban,akkor csak örülnék,mert a legjobb barátnőm boldog.
-Justin most amúgy hol van?.-néztem körül az osztályban,de sehol sem volt.
-Ott vannak.-mutatott az ajtó felé.Odafordítottam a fejem és ránéztem Justinra aki éppen valami csajt puszilt meg.Ja,hogy én még majd ezután azt fogom hinni,hogy ő nem olyan,mint a barátai,akik már attól a pillanattól fogva,hogy beléptem az új sulim kapuján elkezdtek tetőtől talpig végigmérni .Pff..szánalmas.
 Becsengettek és mindenki helyet foglalt.Justin és az egyik haverja padja pont a hátunk mögé ültek.Bejött egy fiatal tanárnő,aki nagyon szimpatikusnak tűnt,csak tűnt.
-Nos ki is az új diák?.-tolta lejjebb a szemüvegét.
-Én vagyok az.-intettem a kezemmel,hogy megismerjen.
-Kérlek fáradj ki és mutatkozz be.-ült le a tanár asztalhoz.Felálltam és kimentem a táblához.Nagyon ideges voltam,izzadt a kezem,hányingerem és fejfájásom volt.
-Szóval Chanel Jeffries vagyok.Los Angelesben éltem,egész a tegnapi napig.Én is 18 éves vagyok,mint ti.Ennyi.-néztem rá a tanárnőre,aki lenéző pillantásokkal ajándékozott meg.
-Oh kedves Chanel úgy látom nincs valami jó szóbőséged.Egyébként szeretem a Chaneles termékeket.-kezdett el kuncogni az első sorban ülő lányokkal.Ezek szerint nagy barátnők.-Ülj le.
Leültem a helyemre és idegesen nyomkodni kezdtem a telefonomat.Az új üzeneteimet olvastam,amikor bevillant egy új ablak.
*Ismeretlen:
Jól vagy?
*Én:
Persze.Ki vagy?
Amikor elküldtem az új üzenetem nem jött válasz.Eltettem a telefonom és elterültem Ele mellett,aki nyugodtan aludt.Letettem a fejem a padra és kényelmesen elhelyezkedtem..Már majdnem álomban voltam,amikor valaki megrúgta a székem támláját.Felemeltem a fejem és körülnéztem,de senki sem figyelt engem.Megfordultam és kérdőn néztem Justinra,aki a haverjával nevetett.
-Igen?.-kérdeztem meg tőlük.
-Én írtam az előbb.Mentsd el a számom.-kacsintott rám Justin.Ahh,ez a perverz mosoly.Bólintottam és kivettem a telefonomat.Beírtam a névjegyzékbe Justin nevét és elmentettem.Még egy kis ideig játszottam,aztán kicsengettek.Felálltunk és kimentünk szünetre.Ele odavitt Justin bandájához,akik elég normálisak voltak,most kivételesen.
-Hallod ma lesz egy buli.Jösztök?.-kérdezte azt hiszem Ryan.
-Persze,ki nem hagynák egy bulit sem.-csatlakozott Ele.Nem is tudtam,hogy ő ilyen bulis csajszi.
-Chanel te jössz?.-kérdezte Justin.Meglepett ez a kérdés,mivel én is szeretek bulizni.Ez csak természetes.
-Aha,de nekem most mennem kell.-köszöntem el tőlük,majd útnak eredtünk Elevel.

1.Rész:
 Mától kezdve új életem van.Új otthonom,új sulim, egyszóval minden új az életemben.Hihetetlen,hogy nyolc év után a szüleim úgy döntöttek,hogy elválnak.Anya,akit Riri-nek szólít mindenki,úgy döntött,hogy új életet kezdünk apa nélkül,itt Los Angelesben.Rengetegszer mondtam neki,hogy ne csinálják ezt,ők folyton megcsalták egymást,amiből az lett,hogy apám,Josh beadta a válást.Legszívesebben maradtam volna az apámmal is,de anya egy nagyon kicsivel előnyben vezet.Sosem voltam képes neki nemet mondani,és ez most is így van.Amikor felhoztam neki,hogy talán az apámmal maradnék,majdnem 'megölt'.Apám szerint már majdnem terror alatt élek,de ez nem igaz.Sőt anya  szinte mindent megenged nekem.A régi sulimban már a menők közé tartoztam,ezért sokan elkényesztetett libának tartottak.Apával megbeszéltük,hogy amikor időnk lesz hívjuk egymást és majd találkozunk is.Nem tudom,hogy anya miért van így beindulva de folyton mosolyog.Talán,mert végre itt hagyja apát.Mindegy,én is nagyon kíváncsi vagyok már milyen LA.
 Nem is hittem volna,hogy a Lax repülőtér ilyen hatalmas.Mindenhol emberek és emberek.Anya elől ment én meg utána.Kint a reptér előtt leintettünk egy taxit,ami elvitt az új otthonunkhoz.Kiszálltunk egy eszméletlen nagy ház előtt,ami nagyon szép volt.Hatalmas kert vette körül,egy kisebb grillezőhelységgel és sok más dologgal.Így,első látásra már beleszerettem.A taxis segített nekünk bevinni a csomagokat a házba.Eszméletlen volt belül is.Nagy lépcső,konyha stb.Imádom,imádom és imádom.

A másik ház,ahol eddig laktunk nem volt ilyen nagy és szép,mint ez.De anyával ketten,hogy fogunk ebben élni,hisz ez hatalmas.
-Anya ugye te sem gondoltad komolyan,hogy ketten fogunk lakni ebben a hatalmas házban?.-néztem rá.
-Persze.Miért nem jó a lakás? Keressek valami mást?.-jött oda hozzám.Szerintem nem érti miért kérdeztem.
-Ne,dehogy.Ez gyönyörű,csak hatalmas és ketten lakni benne egy kicsit sem rémisztő.De oké,lakjunk itt.-mondtam anyának,aki már azt tanulmányozta,hogy hol vannak a szobák.Felmentem az emeltre,ahol majdnem eltévedtem.Benyitottam vagy három nagy szobába.Ezek közül egy sem tetszett,ezért tovább kutattam.Benyitottam egy vendégszobába,egy fürdőszobába,egy könyvtárba.Már majdnem feladtam a keresést,amikor megtaláltam a nekem szánt szobát.Egy krém színű ajtón mentem be,ami jó nagy volt.Benyitottam és ledermedtem.Nagyon szép volt.Barnás és vörös színű falak vették körül.Nekem szánt stílussal volt berendezve az egész szoba.Tudtam,hogy ez az né szobám lesz.:) Körül néztem a fürdőszobámban és a gardróbomba,pedig próbáltam elhelyezni a ruháimat.Egy kis idő múlva lesétáltam anyához,aki a nappaliban volt és tv-t nézett,méghozzá egy nagy plazma tv-n.Leültem mellé és nézni kezdtem a sorozatot.Amikor unalmas részek jöttek kérdezősködni kezdtem.
-És milyen a sulim?Vannak benne kedves emberek és ha igen akkor szerinted hamar befogadnak?.-tettem fel a kérdéseket.Anya kezdett türelmetlen lenni,ezért kikapcsolta tv-t.
-Jaj Chanel a legjobb barátnőd ide jár nem emlékszel?Biztosan meg fognak szeretni.Hívd át Eleanort és kérdezd meg őt.Nem tudom,hogy milyen emberek vannak az iskoládban.Ezzel ne fárassz.Most mennem kell,találkozom az egyik ismerősömmel.A hűtőben van kaja.-húzta fel a magassarkúját és már ment is.Egyébként tényleg,Eleanor.Muszáj beszélnem vele,fel is hívom,hogy jöjjön át.
-Eleanorral beszélek?.-szóltam bele a telefonba.
-Igen,te ki vagy?.-hallottam meg a túloldalról egy csilingelő hangot.De rég hallottam már.
-Chanel vagyook.Istenem,de jó hallani a hangod.-válaszoltam,miközben nagy mosoly ült ki az arcomra.
-CHANEL.Te vagy az..hogy vagy?Itt vagy LA.-ban?
-Igen,átjössz?.-kérdeztem meg.
-Persze megyek.Hol is laksz?.-nevetett bele a telefonba.Leadtam a címet,aztán leraktam.Rettentően várom már,hogy találkozzak vele.Kiskorunkban elköltöztek és minden évben csak kétszer jöttek haza.Vagyis mentek haza,mivel nekem már ez az új otthonom.Nagyon fura ki mondani,hogy Los Angeles az otthonom.Még egy keveset gondolkodtam,amikor kopogást hallottam.Kinyitottam az ajtót és megláttam egy nagyon szép lányt,de nem ismertem meg.
-Sziaaaaa.Úristen de hiányoztál.-szökött rám az említett személy.
-Eleanor?.-toltam el magamtól az idegent.
-Nem,egy szellem.Persze,hogy én vagyok.Úúú de megváltoztál.Sokkal szebb vagy mint régen.-mért végig a barátnőm.
-Jaj fel sem ismertelek.Mi lett a barna hajaddal,hol vannak a szeplőid,a fogszabályzód,a szemüveged?.-invitáltam be a nappaliba,ahol leültünk a kanapéra.
-Az már régen volt.Te sem panaszkodhatsz.Gyönörű lány lettél...egyébként nagyon szép lakásotok van.A  miénk is hasonló.-mosolygott rám.Vagy két órán át beszélgettünk.Igazából megbeszéltünk mindent.A sulit,mi történt velünk stb. Ele ,csak anya érkezéséig maradott,mert valami okból kifolyólag mennie kellett.
 Anyával megvacsoráztunk,aztán mindenki elment a dolgára.Lefürödtem az új és tágas fürdőszobában,aztán ágyba bújtam,mert holnaptól nekem is suli.Nagyon izgulok,hogy az emberek,hogy fognak rám reagálni,de remélem a legjobban és nem fognak bunkózni.Elevel megyek ezentúl,mivel csak pár házra lakik tőlem.Talán egy órán át gondolkoztam,amíg el nem aludtam.

Chanel Jeffries









                                                                                                                              





                                                                                  Eleanor Simpson (18)

                                                      Justin Bieber (18)